Interjú a Passzív Milliomossal

1. Mikor, és milyen körülmények között találkoztál először az angol nyelvvel?

1971-ben születtem, édesanyám az első három évben otthon volt velem, de utána folytatta tanulmányait a SOTE fogorvostudományi korán. Édesapámmal nevelkedtem Kékestetőn, úgyhogy nagyon csöndes, békés és szeretetteljes gyermekkorom volt. Édesapámmal rengeteget olvastunk, mindig olvasott fel nekem, így elég korán megtanultam a betűket. A nevemet (Csaba) már 3-4 évesen le tudtam írni, és nem írtam fordítva az S-betűt, mint a legtöbb gyerek történetben lenni szokott. Édesapám nem beszélt egy idegen nyelvet sem, de mindig tetszett neki, amikor angol szót hallott. Főleg a jellegzetes amerikai akcentust kedvelte, amit leginkább amerikai filmekben hallottunk.

Régen nagyon sok film ment feliratosan, nem volt még minden szinkronizálva, legalábbis az ő gyerekkorában, az ötvenes években. Édesapám mindig bohóckodott az amerikaiak kiejtésén. Azt mondta, hogy az amerikaiak beszéde úgy hangzik, mint amikor a kutyák acsarkodnak. Én is elkezdtem ezt utánozni, mert nekem is tetszett. Apukám ezen fellelkesülve vett egy gyerekeknek való angol nyelvkönyvet, ahol alap szavakat tanultunk meg, Pl: Window, Rock and Roll. Ezeket is próbálta viccesen kimondani (UINDOU, RUÁKENDRUOLL), én meg közben kacagtam rajta. Az kifejezetten tetszett, hogy az amerikaiak nem pörgetik az R betűt, mert kisgyerekként nagyon sokáig nem voltam képes kiejteni. Tehát úgy mondtam a klasszikus nyelvtörőt, hogy jépa, jetek mogyojó. Ezek a korai élmények nagy hatással voltak arra, hogy nagyobb koromban az amerikai angol felé irányítsam a figyelmemet. A gyermekkori bolondozások után évekig szünet következett az angollal való ismerkedésemben. 

A szüleim a németet erőltették, ami annyira kocka volt, hogy az én köralakú fejembe nem fért bele. A mai napig szinte mindent értek németül, de minél jobban beszélek angolul, annál jobban értem a németet is, mert ugye hasonlítanak a szavak, és nyelvtanban is van pár apróbb logisztikai hasonlóság. 

Legközelebb Sárospatakon, a gimnáziumi éveim alatt találkoztam újra az angollal. Itt angol spec. osztályba jártam, ahol az oxfordi angolt tanultuk. Nekem a hátamon is felállt a szőr attól a sok kényeskedéstől, ami az oxfordi angollal együtt jár. Nem azt mondom, hogy nem szép, mert már tudom, hogy ez az eredeti angol, csak mivel édesapám az amerikai kiejtéssel indoktrinált, ezért abszolút az amerikai kiejtés felé hajlottam. Amikor gimnáziumban angol órára valaki behozott egy Rambo kazettát, John Rambo kiejtését meghallva felkiáltottam: Na ez az az angol, ezt akarom megtanulni, ez az angol tetszik nekem, nem az a királynős, kényeskedős.

Már akkor tudtam hogy engem az amerikai angol fog vonzani. Bár brit angol iskolai környezetben voltam, mégis az amerikai angolt kezdtem komolyabban tanulni, majd harmadik év végén felsőfokú nyelvvizsgát tettem a Rigó utcában. Csak a kiejtésembe tudtak belekötni, ugyanis az nem a klasszikus brit volt, hanem amerikai.

Összefoglalva három érintés volt köztem és az angol nyelv között. Az első édesapámmal, a második gimnáziumban, a harmadik pedig akkor, amikor Los Angelesbe költöztem a 90-es évek derekán. Tudtam, hogy ott lesz igazán tökéletes az angol nyelvtudásom.

2. Miért döntöttél úgy, hogy megtanulsz angolul?

Egyrészt azért, mert vonzott maga az angol nyelv, és éreztem, hogy különleges státuszba emel engem. Sárospatakon a gimnáziumban voltak úgynevezett angol nyelvi lektorok, akik brit születésű tanárok voltak. Itt éltek Magyarországon, egy szót nem beszéltek magyarul, és nem is engedte a tanári kar hogy megtanuljanak, így egyikük sem taníthatott tovább két évnél. 

Mindig volt 2-3 angol lektor, huszonéves laza srácok, akik éppen kijöttek az egyetemről vagy a tanárképző főiskoláról Britanniában, és ezután pár évig Magyarországon helyezkedtek el. Ezekkel én gimnazistaként 15-16 évesen, kis punk rockerként együtt buliztam,sőt volt pár srác, aki gitározott vagy hangszeren játszott így bevettem őket az akkori punk zenekaromba. Tetszett hogy ők emberszámba vesznek, nem úgy mint az akkori régimódi tanárok. 

Ez volt nekem az angol nyelv megtanulásának első inspirációja. 

Később, amikor megérkeztem Los Angelesbe, akkor jöttem rá, hogy nagyon rosszul beszélem az angolt. Anyanyelvi szinten akartam megtanulni, ami később sikerült is. Amikor amerikaiakkal beszélek, nem azt kérdezik meg hogy magyar vagyok-e, hanem azt kérdezik hogy te Los Angelesi vagy?

 Felül akartam emelkedni azon a sztereotípián, amit a Magyarországról Los Angelesbe emigráltak mondtak: „Mindig emigráns leszel Amerikában, mert sose fogsz úgy beszélni mint aki ott született.” Én ezt meg akartam cáfolni, és sikerült is. Megtanultam úgy beszélni, hogy tényleg azt hallják, hogy kaliforniai vagyok, nem pedig magyar.

3. Milyen előnyeid származtak/származnak az angol nyelvtudásodból?

Az Egyesült Államokban két évtizedet éltem, és sok mindennel foglalkoztam. Nyilvánvaló, hogy átvettem az amerikai habitust, mentalitást, és azt a fajta pénz szeretet is, amit az amerikaiak sajátjuknak tudnak. Az amerikaiak tényleg imádják a pénzt, főleg akkor, ha meg is tudják teremteni. Sok amerikai van (330-350 millió), és ezeknek körülbelül az 5-10%-a az, aki tudja, hogy hogyan kell pénzt termelni. Én a feső 5-10 %-ba akartam tartozni és őszintén mondhatom hogy már 7-8 év után ebben a kategóriában tudhattam magam.

Tulajdonképpen akkoriban (2000-es évek eleje), ha valaki százezer dollár éves bevétellel rendelkezett, az már beletartozott a felső 5-10%-ba. A pénztermelési képességeimet az Egyesült Államokban egy olyan szintig sikerült elvinnem, hogy éves szinten már majdnem a millióban voltam, dollárban. Közel egy millió dollárt termeltem éves szinten tehát mindenképpen úgynevezett Six–figure voltam, vagyis olyan, aki hat számjegyű összeget keres éves szinten. nagyon szerettem volna, de nem sikerült átlépnem a Seven-figure szintre. Ekkor különböző okok miatt vissza kellett költöznöm Magyarországra, de az internetben megláttam egy hatalmas lehetőséget. Láttam, hogy már nem kell az Egyesült Államokban élnem, hogy USA léptékű pénzeket termeljek. Az internet segítségével jóval több pénzt tudsz termelni, mint Amerika felső 1%-a, akik 500.000 dollár felett termelnek évente.

Ez egy csodálatos dolog, ötszázezer dollár vagy fölötte, ez egy nagyon nagy szám. Most az interneten mindezt csak úgy tudod megtenni, ha beszélsz angolul. Tehát mondjuk így, hogy nem is volt kérdéses hogy milyen nyelven csinálom ezt. Nagy piacra kell dolgozni, ahol sok ember látja, sok ember megtalál, és sok emberrel tudsz kommunikálni. Ehhez kell az angol nyelv.

Természetesen a másik nagyon népszerű nyelv, a mandarin, amit egyszerűsítve kínainak szoktunk mondani, de tudjuk, hogy  kínai nyelv nem létezik. A mandarin olyan nyelv, hogy 10-20km-rel arrébb már nem ugyanaz. Ha választani kéne a kettő közül, akkor én arra szavaznék, hogy az angolt könnyebb megtanulni. 

Összefoglalva az az előnyöm származik az angol nyelvtudásomból, hogy sikerült felépítenem egy olyan digitális online ingatlan birodalmat, ami pénzt termel nekem akkor is, amikor vakarózom, alszom, büfögök, vagy bármi mást csinálok. Mindezt azért mert, angol nyelven tettem, és egy angol nyelvű, fizetőképes amerikai, kanadai, ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai piacra tudtam beinjektálni magamat, és abban tudtam létrehozni ezeket a pénztermelő struktúrákat, vagy digitális ingatlanokat. Ez egy óriási előny, sosem gondoltam volna hogy munka nélkül, vagy egyszeri munkával előbb utóbb el fogom érni azt a célomat, hogy Seven-figure (1.000.000 dollár+ /év)-é váljak passzívan is. Ezen dolgozom, és remélem, hogy néhány hónap, vagy akár 1-2 év múlva be tudok számolni arról, hogy igen Seven-figure lettem, méghozzá azért mert beszélek angolul.

4. Mi az, amit nem tudtál volna megtenni angol nyelvtudás hiányában?

Ezen soha nem gondolkodtam el, ugyanis az előző válaszomból is kiderült, hogy számomra egyértelmű volt, hogy ezt angolul kell csinálni. Az angol nyelvű piac a fizetőképes. Először is nézzük meg hogy hány ország van, ahol hivatalos nyelv az angol: ott van Kanada, ott van az Egyesült Államok, Ausztrália, Új Zéland, Nagy-Britannia, Írország, Dél-Afrika és még Indiában is ott van az angol, mint hivatalos nyelv. Itt több százmillió, potenciálisan másfél milliárd emberről beszélünk. Továbbá vannak még, akiknek nem anyanyelve az angol, sőt az országokban nem is hivatalos nyelv, de szinte mindenki beszéli, mint pl. Németországban. Az angol egy univerzális nyelvvé kezd válni a latin-amerikai országok komoly hányadában is. Második, harmadik nyelvként az angol szinte mindenkinek ott van a zsebében.

Angol nyelvtudás nélkül nem tudtam volna megtenni, hogy online építek bevételi forrásokat, mert a magyar piac nem fizetőképes, ráadásul nagyon kicsi is.

5. Mit üzennél annak, aki még nem beszél angolul?

Először is azt üzenem, hogy tanulj meg angolul! Van az a régi mondás, hogy ahány nyelv, annyi ember. Ez azt jelenti, hogy ahány nyelven beszélsz, annyi embert érsz. Ez egy ilyen kicsit régimódi, mondhatjuk, hogy egy középkori feudális gondolkodásmód, de van benne valami. 

Amikor angolul beszélek, egy picit máshogy gondolkodom, sőt, a hangszínem is más. Azért érdemes megtanulni angolul, mert sok mindenben a segítségedre lesz: Egyrészt a világ olyan dolgait és gondolatait ismerheted meg angol nyelven, amelyek nem biztos, hogy magyar nyelven eljutnak hozzád. Egy jó példa erre az, hogy ha nem is pénzt akarsz termelni az angol nyelvtudással (amire egyébként tökéletes az angol nyelv), akkor is kulturálisan, magánéletben, spirituálisan kinyílik előtted a világ. Az emberiség megnyílik előtted, ha belelátsz és bele hallasz a gondolataikba, a gondolkodásmódjukba.

Sokkal toleránsabb leszel, és az intelligenciád is épül ezáltal. 

Ha szereted a pénzt, akkor egyértelmű hogy az a válasz, hogy tanulj meg angolul. Az internet segítségével manapság bárki lehet Seven-figure, vagyis dollárban milliomos éves szinten, ha beszél angolul, és megtanulja, hogy hogyan kell ezeket a digitális pénztermelőket létrehozni és felállítani angol nyelven.